2013. január 4., péntek

Radikális cselekvés

Néha az az érzésem, hogy radikális cselekvésnek azt nevezik az emberek, ahol vér folyik. De legalábbis valakit bebörtönöznek vagy kiszabadítanak.

Azonban ezek többnyire se nem radikálisak, se nem cselekvések.

Cselekvésről akkor van értelme beszélni, ha az alany, aki cselekszik nincs kényszerítve. Ha kényszerítve van, akkor nem cselekszik, hanem elszenved. Talán nem könnyű belátni, de nem csak a kormányzati szervek, például a rendőrség, kényszeríthet valamit a tömegre, hanem a vak véletlen is. Ha a tömeg nem tudja mit csinál, ha nincs "egységes" (pontosabban: integrált [majd tisztázom ezt egy posztban, de a Nádas idézet kapcsán is látható volt, hogy az integráció nem feltétlenül egységesítés]) akarata, akkor mit tehet egyáltalán és mit fog tenni, amikor cselekednie kell? Vagy azt, amit néhányak kitalálnak és a tömegre kényszerítik, vagy azt ami spontán többekben kialakul. Egyik sincs összhangban egy sokarcú tömeggel. Az egyik mert nem közakarat, hanem egy különös akarat (hamis) általánosítása, a másik mert nem akarat, nem a tömegből származik (legalábbis legtöbbször nem). Az első azt hiszem világos, a másodikhoz elég meggondolni, hogy mi szokott spontán módon a tömeg eszébe jutni: olyan cselekvési minták, amelyeket máshonnan ismer. Kirívó példa mondjuk az autók felgyújtása, de ilyen a forgalomlassítás vagy -akadályozás is.

A tömeg valódi (autonóm) cselekvéséről akkor beszélhetnénk, ha a cselekvés a tömegnek (a tömeg lényegének) megfelelő lenne. Ha a tömeg a saját cselekvését hozná létre, nem idegen mintákat venne át. Mennyiben sajátos cselekvése egy egyetemi hallgatókból álló tömegnek a forgalomkorlátozás? Ezt leginkább a vasutasoktól vagy a légiirányítóktól veszik át. Ezzel szemben az egyetemfoglalás valóban sajátosan hallgatói cselekvés.

Ami a radikalitást illeti, egy cselekvés nem akkor radikális, ha erőszakos, hanem akkor ha nem reproduktív, hanem produktív. Ha nem  ugyanazt termeli újra, mint ami eddig volt, hanem "radikálisan" mást hoz létre. természetesen a hallgatói mozgalomnak politikai céljai vannak, ezért a terméknek, az "újnak", vagy "másnak" is politikainak kell lennie.

Vegyünk egy ártatlan példát. A Pécsi Hallgató Hálózat által szervezett "Reunion" fórum pár nappal a szénszünet megkezdése előtt úgy találta, hogy nem tud nagy volumenű akciót indítani már, ezért valami kisebb akciót szervez. Elfoglalja a Tudásközpont könyvtárának második emeletét és ott az akció résztvevői "hisztérikusan tanulnak", reagálva a kormány több tagjának propagandisztikus megnyilvánulására, amely a hallgatók és diákok mozgalmát "hisztériának" bélyegezte.

Ez az akció amellett, hogy remekül sikerült és a könyvtárban dolgozó egyetemistákat sikerült bevonni, a radikális cselekvés tiszta példája is.

1. az akció kifejezte a hallgatói tömeg specifikumát

2. az akció egy úgynevezett "kifordításra" (détournement) épült: a kormányzat negatív kommunikációját kifordították.

3. az akció politikai terméke a "hisztéria" szóhoz kapcsolódó negatív kommunikáció pozitívba fordítása volt. Ez produktív aktusként fogható fel, nem pedig reproduktívként. Ha csak tagadták volna, azzal nem sokat érnek el, de ők bemutatták, hogy a negatív felhang hamis, és azt megfordították.

4. a médiavisszhang biztosította a széles propagandisztikus célokat, a helyi hallgatók bevonása biztosította a szervezetbővítési célokat.

Általában véve: politikai hatása nem feltétlenül annak az akciónak van, ahol folyik a vér, hanem annak, ami megváltoztatja a politikai képzeletet. A pécsi hallgatóknak a "hisztéria" szóról nem a céltalan hőbörgés, hanem az akció hordozta üzenet jut eztán eszébe.

12 megjegyzés:

  1. És ha az a szándékom, hogy olyan szituáció álljon elő, amelyben kényszer alá kerülök, akkor nem cselekszem? Ha elfoglalunk egy hidat, és letartóztat a rendőrség, akkor egyszerűen csak kényszerítve vagyunk, és nem cselekszünk? (pl. nem mutatunk rá a hatalom arctalan kíméletlenségére, a szabadság hiányára, stb...?)

    Teljesen egyetértek azzal, amit írsz, csak szerintem ez a fajta radikalizmus a folyamatok intellektuális részéhez tartozik, és nem vagyok benne biztos, hogy érdemes teljesen lemondani érte a másik fajta radikalizmusról: a szokatlanul szélsőséges akciókról. (A Tudásközpontban tanulási hisztériázó néhány hallgató nem fogja megrengetni a közvéleményt, akármilyen "kifordítottan" is kommunikálnak.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, azt hiszem minden eszköznek megvan a maga haszna. A hídfoglalásnak is. De megvan a maga veszélye is: a tömeg, ami kiszolgáltatja magát a véletlennek nagyon könnyen befolyásolhatóvá válik kicsi de elhatározott csoportok által. Ha teszem fel egy párt vagy egy bármilyen csoport, ami ki akarja használni a tömeget elég hangosan kiabál, a maga céljára használhatja azt fel. Ezért lényeges szerintem, hogy a tömeg tudja, hogy mit csinál és akarja azt megcsinálni. A közvélemény éppúgy hajlamos megrendülni, mint elpártolni, ha a szokatlanul radikális akció mögött különös érdeket sejt, de akkor is ha csupán öncélú vandalizmust.

      Törlés
    2. Így van. A kétféle radikalizmusnak együtt kell működnie. Pl. az Occupy mozgalomról akkor hallottam először, amikor 700 tüntetőt letartóztatott a rendőrség a Brooklyn hídon... de valószínűleg el is felejtettem volna őket, ha nincs mögöttük az az intellektuálisan radikális "háttérország", amit a Zucotti parkban szerveztek.

      Törlés
  2. Kedves Zsolt!
    Egy szubjektív kérdés. Valamit átéltél-e ebben a mozgalomban abból, amit zseniális Körülírásodban az Emlékiratok könyvének még zseniálisabb 56-os fejezete kapcsán boncolgattál. (Elemzésed alapján dolgoztuk fel a Magyartanárok Egyesületének 2012-es nyári táborában a fejezetet, ez állt az Emlékiratok vizsgálatának középpontjában.) Nem nyalizni akarok neked, csak mióta figyelem ezt a pécsi mozgalmat s benne téged, állandóan felmerül bennem a kérdés. Persze itt nincs olyan hatalmas vonulás, nem tudom, mit élnek meg a testek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves László,
      Nem, azt hiszem ez egyszerűen nem annyira spontán. Sokkal megfontoltabb. Sokszor nem is ennyire lelkesítő. Legtöbbször hosszú és fárasztó. De tényleg egész más úgy tüntetni, hogy előtte 3 órán keresztül vitatkoztunk és elfogadtuk a pontokat. Például a skandált jelszavak szinte maguktól jönnek. "Miénk az egyetem" "Értetetek is tüntetünk" "Mi vagyunk a plénum" "Mi vagyunk az egyetem" Ezek olyan közösséget teremtenek, amit máshonnan nem ismerek. Én ott voltam a Bokros-csomag elleni tüntetésen egyetemista koromban, de ott semmi ilyen nem volt: a HÖK felutaztatott minket, ott éjszakáztunk a téren, aztán a HÖK tárgyalt (az ismert eredménnyel) minket meg hazaküldtek. Senki nem kérdezte, nekünk mi a véleményünk a tárgyalásokról. Például ott volt nagy tömeg, de közösség az semmi.

      Törlés
  3. Kedves Zsolt!
    Egy másik névtelen vagyok, a medve. Én tanulni szeretnék, szégyentelenül. Tömegből indultunk ki, de már a Nádas-szöveg kapcsán "testközösséget" emlegettél. Mitől közösség a közösség? Olvas az ember róla sokat, Horányiék participációs modelljében közös probléma+közös hozzáférés, és minden közösség kommunikatív. Lebeg, hogy a kommunikáció tudatos-e. E szempontból (is) nagyon izgalmas Nádas testközössége, ami nem tudatosan alakul. Úgy látom, a spontán vs. tudatos cselekvés, a tömeg (közösség?) szintjén igen izgalmas.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedeves Anna,
      Nádas azt hiszem egy különleges eset. Mint ahogy 56 nyilván különleges esemény. Az én értelmezésemben ez nagyjából az egyetlen olyan pillanat az Emlékiratok könyvében, amikor az a testközösség, amiről a könyv szól, valóban létre is jön. Amit mi tehetünk az szerintem nem sokkal több, mint hogy kialakítunk egy olyan struktúrát, amiben van esélye a közösség létrejöttének. Ezért van a fórum, ezért a munkacsoportok. Ha mindenki kiveszi a részét, akkor a sajátjának érzi a közös cselekvést is. Ez végülis nem üres beszéd, hanem a cselekvés előkészítése. Közösséget a cselekvés hoz létre, erről eléggé meg vagyok győződve. Írok erről éppen egy elméletibb (?) bejegyzést, nemsokára kirakom. Mindenesetre közösséghez szerintem egyszerre kell az, hogy egységes dolgot cselekedjünk együtt és hogy közben ne tűnjenek el az egyes arcok sem.

      Törlés
    2. Egyébként valahogy se a "nem tudatos" se a "spontán" nem jó szavak, csak persze így minden kontextus nélkül az sem mond semmit, hogy "testi", ezért nem használtam. A spontán eredeti (skolasztikus) értelmében a diáktömegek spontán módon viselkedtek legtöbbször, azaz saját lényegüknek megfelelően. Na, majd ezt is beleírom talán a posztba.

      Törlés
    3. Igen,Zsolt, én is úgy gondolom, hogy közösséget cselekvés hoz létre, a beszéd is, hiszen az is cselekvés. És lehet, hogy ez elég is egy operatív típusú definícióhoz, persze ha igaz, hogy a cselekvés mindig közösséget eredményez, ami vélelmezhető is. A "spontán" valóban nehéz ügy, mert saját lényegem tudatában is cselekedhetek saját lényegem szerint. Vagy soha nem lehetek tudatában saját lényegemnek? Ez is nagyon messzire visz. Kontextusban, igen, csak úgy van esélyünk talán gondolkodni.
      Nádas: a testközelség, ahogy mondod, valóban itt valósul meg, első megközelítésben furcsa tömeg-intimitás.

      Törlés
  4. Beraktam a "Kapcsolódó írások" közé az Arató László által utalt Körülírás könyv idevágó fejezetének egy korábbi közlését.

    VálaszTörlés
  5. Aha, látom, nagyon jó. Gondolom, nem csak én nem olvastam. Ámbár a jó pásztor egyetlen bárányért is.

    VálaszTörlés