Azt mondtam korábban, a sokarcú tömegben mindenki megjelenik. A tömeg nem tünteti el tagjait, hanem megjeleníti őket.
Mit jelent „megjeleníteni” valakit? A megjelenítés mindenekelőtt nem reprezentáció. Megjeleníteni a fórum tagjait nem azt jelenti, hogy a döntések „tükrözik” mindenki véleményét, hogy a közakarat azonos lenne minden egyes tag egyéni akaratával. Nincs és nem is kell, hogy legyen olyan közakarat, amivel mindenki egyetért a fórumon.
De vegyük észre, hogy itt két dolog egybecsúszott: egyszerre beszéltünk a közakaratról és annak eredményéről, a közös döntésről. A döntés a végeredmény, az „tükröz” valamit, az „reprezentál” valamit, méghozzá nem mást, mint a közakaratot. Vajon valóban a döntés itt a fontos, nem az út amely ahhoz vezet? Persze a külső szemlélő számára mindig a döntés a fontos. Azt lehet aztán megosztani (ha az például egy nyilatkozat) vagy megvalósítani (ha az egy akcióterv). A döntés saját életet kezd élni, a Facebookon forog, a média átveszi, stb.
Azok számára azonban, akik e döntést meghozták ott az egész folyamat. Javaslatok, ellenvélemények, támogató vélemények, megfontolások. Mindezek nem tükröződnek a döntésben, mégis megjelennek, hatnak, számítanak a folyamatban. Ha valaki csak a döntéssel találkozik, azt sohasem érezheti a sajátjának. A döntéshozatal folyamatában azonban a leszavazott javaslatok és vélemények is megjelennek. Ha valaki a Pécsi Hallgatói Hálózat fórumain megfogalmazott és elfogadott 13 ponttal külső szemlélőként szembesül joggal kérdezheti, hogy miért maradt ki ez vagy az. Aki ott volt azok elfogadásánál, tudja, miért nem fogadta el ezt vagy azt a javaslatot a közakarat.
Mármost itt fontos elméleti és egyben gyakorlati problémákba futunk. A „közakarat” kifejezést itt Rousseau-tól veszem (volonté générale) ez azonban korántsem problémátlanul használható kifejezés. A közakarat „általánossága” mindig is kritikákat vont maga után, mert az valójában mindig lehetséges, hogy az egyén (a különös akarat) eltűnik a „köz”-ben. A közakarat mindenképpen „dekonstruálandó” fogalom. E dekonstrukció célja, hogy az általánosság fogalmát radikális kritika alá vonja. Az általánosság nem járhat a különös akarat eltűnésével. Valamilyen módon minden érdeknek meg kell jelennie a közakaratban. Ehhez pedig a plénum, a közös fórum nem elégséges, mert „nem biztosít párhuzamos megjelenési struktúrákat.” (Arató Ferenctől parafrazeálva).
A párhuzamos interakciók számának növelése és az egyenlő részvétel és hozzáférés biztosítása érdekében a pécsi Hallgatói Hálózat kooperatív pedagógiai módszerek bevonásával kísérletezik. A munkacsoportok működtetésének célja, hogy „lokalizáljuk” a közös munkát. Mindezek azonban az én meggyőződésem szerint nem mehetnek a közös akarat létrehozásának rovására, hanem csak annak differenciálására szolgálnak. A fórum munkacsoportokat alapít helyben vagy kitűzött időponttal, ahol a kooperatív kiscsoportok lehetővé teszik a párhuzamos interakciók számának maximalizálását és mindenkit bevonnak a feladatok megoldásába. Ezek eredményeit aztán a fórumnak kell integrálnia.
Az általános akarat dekonstrukciója annak produktív elméletébe kell torkolljon: A közakarat maga is végeredmény, ami őrzi a létrejöttének nyomait, nem áll szemben sem a kooperatív munkacsoportokkal, éppúgy ahogy a közös döntés nem áll szemben a közakarattal, hanem mindenki közös munkájának eredménye.
Mármost itt fontos elméleti és egyben gyakorlati problémákba futunk. A „közakarat” kifejezést itt Rousseau-tól veszem (volonté générale) ez azonban korántsem problémátlanul használható kifejezés. A közakarat „általánossága” mindig is kritikákat vont maga után, mert az valójában mindig lehetséges, hogy az egyén (a különös akarat) eltűnik a „köz”-ben. A közakarat mindenképpen „dekonstruálandó” fogalom. E dekonstrukció célja, hogy az általánosság fogalmát radikális kritika alá vonja. Az általánosság nem járhat a különös akarat eltűnésével. Valamilyen módon minden érdeknek meg kell jelennie a közakaratban. Ehhez pedig a plénum, a közös fórum nem elégséges, mert „nem biztosít párhuzamos megjelenési struktúrákat.” (Arató Ferenctől parafrazeálva).
A párhuzamos interakciók számának növelése és az egyenlő részvétel és hozzáférés biztosítása érdekében a pécsi Hallgatói Hálózat kooperatív pedagógiai módszerek bevonásával kísérletezik. A munkacsoportok működtetésének célja, hogy „lokalizáljuk” a közös munkát. Mindezek azonban az én meggyőződésem szerint nem mehetnek a közös akarat létrehozásának rovására, hanem csak annak differenciálására szolgálnak. A fórum munkacsoportokat alapít helyben vagy kitűzött időponttal, ahol a kooperatív kiscsoportok lehetővé teszik a párhuzamos interakciók számának maximalizálását és mindenkit bevonnak a feladatok megoldásába. Ezek eredményeit aztán a fórumnak kell integrálnia.
Az általános akarat dekonstrukciója annak produktív elméletébe kell torkolljon: A közakarat maga is végeredmény, ami őrzi a létrejöttének nyomait, nem áll szemben sem a kooperatív munkacsoportokkal, éppúgy ahogy a közös döntés nem áll szemben a közakarattal, hanem mindenki közös munkájának eredménye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése