A sokarcú tömegről

A "tömeg" kifejezésnek rossz a renoméja. Számos oka van ennek, kivétel nélkül mind kultúrtörténeti, és semmi esetre sem szeretnék kultúrtörténeti kiselőadásokat tartani. Célravezetőbbnek tűnik elmondani, milyen tömeg az, amiről én azt gondolom, hogy e rossz hírnevet egyáltalán nem érdemli meg.

„De éppen ez volt a helyzetben a csodálatos, az óriási, a kivételes! mert attól a pillanattól kezdve, hogy leugrottunk a peronról és az ellenállhatatlan erejű mozgás magába vett, (...) immár nem fölülről és kívülről figyelve, nemcsak az nem volt kérdés többé, hogy merre megyünk, hanem valójában az sem, hogy miért, és nem is mintha nem tudtuk volna magunkat kiverekedni innen, semmiféle ismerős kényszer nem működött, hanem éppen azért kellett egyetlen irányként, egyetlen lehetőségként választani a tetszőlegest, mert azokban az órákban a tömeg hallatlan fölszabadultsága még minden lehetőséget nyitva hagyott, mindent megengedett, s amennyiben a lehetőségek nyitottak, a véletlenszerűen adódót is választhatom; a választáshoz egyetlen alapfeltételt kellett teljesíteni, menni, akárha ebben a legelemibb és oszthatatlan igényben, a testem puszta természetes mozgáskényszerében vállalnék közösséget mindenkivel, én is megyek, mint ahogyan ők is jönnek velem."

Nádas Péter ír így az 1956 október 25-én kialakult tömegről az Emlékiratok könyvében. Azért citáltam ide, hogy bemutassam egy olyan tömeg leírását, ami nem arctalan tömeg. Létezik ilyen tömeg, létezik olyan tömeg, amelyben mindenki megjelenik.

A 2012 decemberi diákmozgalmak a kezdetektől ilyen tömeggé próbálnak formálódni. A 2012 december 10-én tartott fórum és tüntetés, amely az ELTE lágymányosi campusában kezdődött azért volt fontos esemény, mert a budapesti Hallgató Hálózat egy olyan fórumot szervezett, ami mindenkinek hangot adott. Azt, hogy itt valami gyökeresen más kezdődött többen észrevették. A hallgatók egy ismert modellt vettek át, a zágrábi egyetem "okkupációs szakácskönyvét", hogy megteremtsék a bázisdemokratikus döntéshozatal lehetőségét.

A részvételi demokrácia ilyen formája természetesen nem olyan spontán, mint Nádas "testközösséggé" szerveződő tömege. De ugyanaz a célja: arcot adni mindenkinek. Ha a tüntetések – mint sokan hiszik – a Petőfi hídon kezdődtek volna, a tömeg nem érezte volna magénak olyan módon a tüntetést, mint azt tette így. A hídfoglalást több órás vita előzte meg, ami egyrészt a követelési pontokat tárgyalta meg, másrészt elhatározta a cselekvés helyét és módját. Létrehozott egy olyan integrált tömeget, ami ugyan szükségképpen nem fejezheti ki minden egyes tagjának akaratát, de mégis képes megjeleníteni azt. A közös cselekvés egy, de a vélemények, indokok és gondolatok számosak.

Ez a tömeg nem arctalan, hanem sokarcú.