2013. január 5., szombat

A tömeg hatalmáról


Van a mai rendszerkritikai közbeszédben egy meggyőződés, miszerint a hatalom kritikára szorul, a mozgalomnak a hatalom ellenében kell fellépnie. Van egy másik is, amelyik azt gondolja mégiscsak be kell vele szennyeznie a kezét, hogy célt érjen, kompromisszumokra van szükség. Azonban mindkettőnek az a téveszme nyújtja az alapot, amely szerint a hatalom „szennyes”: vagy elnyomó vagy manipulatív vagy kizsákmányoló (a kizsákmányolás Marxnál se nem elnyomás se nem manipuláció: a kapitalista rendszer működési elve). 

Talán segít a dolgon, ha megkülönböztetünk két hatalmat (Spinoza és Antonio Negri nyomán): az intézmények hatalmát (beleértve az államot, a vállalatokat és azok különböző intézményeit) és a tömeg hatalmát. Tömegen itt integrált sokaságot értek, nem csupán és nem is kizárólag sok embert együtt. A kis tömeg is tömeg, ha akként viselkedik: egyetlen cél érdekében fog össze és dolgozik együtt. A tömeg hatalma abban különbözik az intézményes hatalomtól, hogy az egyetlen valóban produktív erő belőle származik. Az államhatalom, de ugyanígy a korporális hatalom soha nem képes semmi újat létrehozni. Más szóval radikális cselekvésre mindig csak a tömeg képes.

Az amire az intézményi hatalom képes, az csupán két dolog: tiltás és támogatás. Az intézményi hatalom képes tiltani a tömeg hatalmának bizonyos megnyilvánulásait és támogatni másokat. De nem találhatja ki az emberek helyett, hogy mit csináljanak. Egy üzem létrehozhat kutatási projekteket, invesztálhat fejlesztésekbe, de az ötleteket a mérnököknek kell szállítani, és nekik kell azt kidolgozni is. Ugyanígy az állam létrehozhat kerettantervet az irodalomoktatáshoz, de a szövegeket elolvasnia a diákoknak kell, produktív értelmezés csak belőlük származik. A társadalomnak bizonyos rétegeit támogathatja az állam, vagy a gazdaságpolitika segítségével befolyásolhatja a makrogazdasági folyamatokat (például a fogyasztás mértékét), de a társadalmi együttműködés új kereteit a társadalomnak kell létrehoznia.

Mondhatják erre persze, hogy a 19. századtól kezdve a társadalomtudományok nincsenek is mással elfoglalva, mint hogy kimutassák, a tömeg hatalma így vagy úgy alá van vetve az intézményi hatalomnak. Tudottan vagy tudatlanul az intézményiesült hatalom a maga céljaira használja fel a tömeg hatalmát. Ez könnyen lehet, hogy így van. Mégis amennyiben nem választjuk külön a hatalom e két formáját, nem érthetjük meg saját erőnket. A népszuverenitás a modern társadalomban nem egy elv. A modern társadalom a tömegekre épül és a tömegek építik. Az intézmények legfeljebb szabályozzák.

A hallgatói és diákmozgalomban minden a hallgatókon múlik. A rektorok, az intézmények, az egyetemek, az iskolák önmagukban teljesen erőtlenek. Csak a tömeg adhat erőt követeléseikhez. A rektori konferencia kategorikus elutasító nyilatkozata, amellyel a kormánytervezetre válaszolt, rendkívül fontos esemény volt. De erőt mégis csak a hallgatók és diákok adtak neki. A tanárok sztrájkja, amellyel a leépítésekre reagálhatnának önmagában kevesebb lenne, mint a buszvezetőké.

A hallgatóknak nem megragadniuk kell a hatalmat, hanem egyszerűen gyakorolni azt. Nem arra kell várniuk, hogy a hatalom meghallgassa őket, hanem a saját hatalmukból kell létrehozniuk valami újat. És ne legyünk kishitűek: már a tömeg saját hatalmának bázisdemokratikus megszervezése és a tagjai közötti demokratikus kooperáció kialakítása is radikálisan új. Minden, amit ezen felül el tudnak érni, már csak ráadás. A működés mintájának átadása a társadalom más csoportjainak vagy a politikai képzelet átalakítása pedig  önmagukban is sokkal jelentősebb eredmények, mint az intézményi hatalom strukturális átalakítása (a törvények, a képviseleti formák vagy akár az egész politikai rendszer átalakítása). Mert nem a demokratikus törvények hiányoztak a rendszerváltás utáni Magyarországon, hanem az a „démosz”, ami tartalmat adhatott volna a törvények puszta formájának.

2 megjegyzés:

  1. Csákó Mihály2013. január 5. 21:50

    A 3. bekezdés nem áll meg. Egyrészt, az intézményi hatalom megmondhatja, hogy mit csinálj (pl. tervet az út nyomvonalára). Másrészt, a beruházásokat éppúgy személyek határozzák meg, ahogyan a mérnök hozza ötleteit. Harmadrészt, a mérnök nem helyettesíthető be a "tömeg" helyére. Negyedrészt, ha az állami kerettanterv ennyire jelentéktelen lenne a diákok szövegolvasásához képest, akkor nem lenne értelme küzdenünk ellene - csakhogy pozitíve megszabja a diákok gondolkodásának kereteit és irányát.
    Csak azt akartam mondani, hogy nem tartottad az érdekes alapgondolat fogalmi kereteit. Gombold újra. (A többibe nem mászok így bele.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Itt csak az új vagy "radikálisan új" cselekvésekről van szó. A mérnök is tömeg, de ebbe itt most nem mentem bele. Valójában mindegy hogyan nevezzük, a szubjektumról van szó, az "egyén" vagy egy "csoport" vagy egy "tömeg" ugyanabban az értelemben szubjektum. (Ez itt Spinoza individuum-fogalma, de nem érdekes, a forrás.) Az egyén egy formája (speciális esete) a tömegnek, ahogy a fejlesztő csoport is az. Az, hogy itt "tömegről" és nem "szubjektumról" beszélek esetleges, de jelzésértékű: a szubjektum sohasem "egyén".

      Törlés